Mely veszélyes anyagokat kell az akkumulátor-útlevélben bejelenteni?

Konkrétan mit kell tennie

Mit várnak Öntől

Annak rögzítése, hogy mely veszélyes anyagok vannak jelen az akkumulátorban

Az akkumulátor-útlevél az Verordnung (EU) 2023/1542 6. cikkének és I. mellékletének korlátozásai alá tartozó anyagokra vonatkozó adatokat tartalmaz. Ebben az esetben nem teljes kémiai elemzésről van szó, hanem azokról az anyagokról, amelyekre a rendelet határértéket vagy tilalmat állapít meg — a higany, a kadmium és az ólom a legismertebbek, azzal a megjegyzéssel, hogy az I. melléklet pontosabban megadja, hogy mely akkumulátortípusra és mely alkalmazásra vonatkozik a határérték. A 10–100 fős vállalat számára a gyakorlatban azt jelenti, hogy fel kell állítani a szállított akkumulátortípusban előforduló szabályozott anyagok listáját a megfelelő koncentrációval vagy annak nyilatkozatával, hogy az anyag nem jelen van a küszöbérték felett. Ezeket az adatokat általában a cellagyártó vagy a lánc mentén következő beszállító adja; aki importál vagy összeszerel, ezekre az információkra függ az átadottaktól.

Az információ felismerhetően az akkumulátor modellhez csatolása

A rendelet XIII. melléklete leírja, hogy mely adatoknak kell az útlevélben lennie, és a veszélyes anyagokra vonatkozó információnak nyomonkövethetőnek kell lennie az adott akkumulátor modellre vagy az adott kötegre. Ez azt jelenti, hogy a gyártó általános nyilatkozata ("akkumulátoraink nem tartalmaznak kadmiumot") nem feltétlenül elegendő, ha ezt a nyilatkozatot nem az útlevélben ténylegesen leírt modellhez csatolják. Több akkumulátortípusból álló választék esetén — amely az e-bike- és robogóimportőrök esetében inkább szabály, mint kivétel — ez gyorsan kezelhetetlenné válik, ha az egyes beszállítók dokumentációja formában és részletezettségben eltérő.

A szöveti információ és az anyag összetétele közötti különbségtétel

A veszélyes anyagokra vonatkozó adatok elkülönülnek az általánosabb kérdéstől, hogy mely anyagok vannak az akkumulátorban. Az utóbbi egy külön kötelezettség, saját részletezettségi szinttel; aki erre kíváncsi, pontosan mely anyagadatokat kell az akkumulátorról megadnom észreveszi, hogy a terjedelem szélesebb az itt csak a szabályozott anyagoknál. Az útlevél szempontjából praktikus ezeket a két kategóriát elkülönítve dokumentálni, még akkor is, ha gyakran ugyanabból a műszaki forrásból származnak a gyártónál.

Frissítés az összetétel megváltozásakor

Egy cellaszállító, amely az összetételét megváltoztatja — például más ötvözettel vagy módosított celltervvel — ezzel lehetőleg megváltoztatja a szabályozott anyagok jelenlétét vagy koncentrációját is. Ez érinti a kérdést milyen gyakran kell frissítenem az elemez adatait az akkumulátorútlevélben; az anyaginformációra vonatkozóan a gyakorlatban az a szabály, hogy a forrásnál bekövetkezett módosítás a lehető leghamarabb meg kell, hogy jelenjen az útlevelben, mivel ez az adat közvetlenül az első korlátozások betartásának nalegeléségét érinti, és nem csak információszolgáltatást.

Hol sávul el a gyakorlatban

Egy e-bike akkumulátor importőre az ázsiai cellagyártótól egy általános megfelelőségi tanúsítványt kap, amely azt állítja, hogy "az összes EU-korlátozás tiszteletben tartható", anélkül, hogy koncentrációkat vagy anyagneveket említene. Ez a dokumentum nem fordítható le azokra a konkrét mezőkre, amelyeket a XIII. melléklet kér, és az importőr olyan útlevéllel áll szemben, amely ezen a ponton ténylegesen üres marad.

Egy assortiment váltásnál egy új akkumulátor cellát vásárolnak egy másik szállítótól, de az előző modell meglévő útlevelési sablonjához felhasználnak újra anélkül, hogy az anyaginformációkat újra ellenőrizné. A két celltípus az összetételben különbözik, de ezt nem veszik észre, mivel senki sem végzi el az összehasonlítást.

Egy kereskedelmi vállalkozat a gyártótól elkülönített biztonsági adatlapokat (SDS) kap, és azt feltételezi, hogy ezek elegendőek az útlevél alapjaként. Az SDS más célra készült — a kezelés során a kémiai biztonság — és nem terjed ki automatikusan a 6. cikk és az I. melléklet konkrét jelentési kötelezettségére; amit az SDS-ben szerepel a veszélyes tulajdonságokról, az átfed, de nem felel meg ugyanerre a kérdésre, mint mely biztonsági információkat kell tartalmaznia az akkumulátor útlevelének.

Egy olyan gépgyártónál, aki ipari batteriacellákat állít össze vásárolt modulokból 2 kWh felett, az egyes modulok anyagtartalom-információit külön-külön rögzítik, de senki sem ellenőrzi, hogy az összeállított csomag egésze még mindig megfelel-e a végterméknél megadottaknak. A helyes alkatrészek összege tehát nem vezet automatikusan helyes tanúsítványhoz csomagszinten.

Egy szállító e-mailben elküld egy frissítést az anyagtartalom-adatokról egy egyéni munkatársnak, aki szabadságra megy, mielőtt a változtatás érvényre lenne juttatva a tanúsítványban. Az ilyen dokumentáció számára kijelölt fogadópont hiányában valódi veszélye van annak, hogy a cellaadatok változása nem jut el időben a közzétett adatokhoz.

Mit lehet rögzíteni

• Egy dokumentáció-áttekintés батериjamodellnként az anyagtartalom-információ forrásával: a szállító neve, a dokumentum dátuma, és mely anyagok és milyen koncentrációban vannak megadva.
• Egy rögzített sablonkérdés minden új szállító felé az együttműködés kezdetén: az I. mellékletben említett anyagok koncentrációjának kifejezett megkérése, nem csak egy általános megfelelőségi nyilatkozat.
• Egy belső ellenőrzőlista, amely minden asszortimentsváltoztatásnál vagy szállítóváltásnál előírja, hogy az anyagtartalom-adatokat újra le kell kérni és össze kell hasonlítani az előző modellel, ahelyett hogy az existing tanúsítványt másolnák.
• Egy kijelölt fogadópont (funkció, nem személy) a szállítók frissítéseihez az összetétel változásáról, hogy egy változtatás ne maradjon egy munkatársnál.
• Az anyagtartalom-adatok és a specifikus batterijamodell vagy tétel közötti rögzített kapcsolat, hogy egy ellenőrzés során világos legyen, mely dokumentum mely termékhez tartozik — ez kapcsolódik a tágabb kérdéshez mely adatok kerüljenek a batteritanúsítványba.
• Összeállított csomagoknál: egy csomagszintű áttekintés, amely az egyes modulok anyagtartalom-adatait összesíti vagy összefoglalja, hogy a komponens és végterméket közötti konzisztencia ellenőrizhető legyen.