Az akkumulátor beépített az én termékembe — ki készíti akkor az útlevelet?
Az akkumulátort az EU-piacra kerülő piaci szereplő lép fel
Az, hogy ki állítja össze az elektronikus datalapot, nem attól függ, hogy az akkumulátor fizikailag hol van, hanem attól, hogy ki hozza az akkumulátort — lazán vagy beépítve — első alkalommal az európai piacra. E-bike, robogó vagy rögzített akkumulátorral rendelkező gép esetében ez a gyakorlatban általában az a fél, amely a végterméket importálja vagy saját neve alatt értékesíti. Az akkumulátorokról szóló rendelet különböző szerepeket ruház a »piaci szereplőkre«: gyártó, behozó, erre felhatalmazott képviselő és forgalmazó. Az (EU) 2023/1542 rendelet 38. és 44. cikke között szabályozza, mely kötelezettségek mely szerephez tartoznak. A beépített akkumulátor semmit nem változtat azon a tényen, hogy a láncban valahol van olyan, aki ezeket a kötelezettségeket viseli — csak azt teszik kevésbé nyilvánvalóvá, hogy ki az, mivel az akkumulátor maga nem kerül külön forgalmazásra.
Mely akkumulátorok esetében releváns ez, és mely esetekben nem
Ez a téma az elektronikus datalap hatálya alá tartozó akkumulátorok esetén releváns: elektromosautó-akkumulátorok, könnyű járművek akkumulátorai (KJ, mint az e-bike és a kerékpár), valamint 2 kWh feletti ipari akkumulátorok. Ha az ilyen akkumulátor rögzítetten be van építve egy termékbe, akkor magára az akkumulátorra hárul a kötelezettség — nem a körülötte lévő termékre. Ez azt jelenti, hogy az e-biket importáló behozó az akkumulátorokkal kapcsolatos kötelezettségekkel szembesül, még akkor is, ha formálisan »bicikliket« és nem »akkumulátorokat« importál. Ez nem vonatkozik azokra az akkumulátorokra, amelyek a tömeg- vagy kapacitáshatárok között vannak, és nem vonatkozik az olyan alkatrészekre, amelyek nem akkumulátorok, de úgy néznek ki (például egy leválasztható áramadapter). Ha azt kell eldönteni, hogy egy adott akkumulátor hatálya alá tartozik-e, az (EU) 2023/1542 rendelet 77. cikke és a termékkategóriák meghatározása az irányadó.
2027. február 18-tól kötelező, addig a felkészülés az egyedüli cél
Az elektronikus akkumulátor-datalap bevezetésének határideje 2027. február 18., ahogyan azt az (EU) 2023/1542 rendelet 77. cikke előírja. E napon belül nincs jogi kötelezettség az elektronikus datalapot ügyfélnek vagy felügyeleti szervnek bemutatni, de az adatok, amelyeknek benne kell lennie — származás, összetétel, teljesítmény, javítási és újrahasznosítási információ — általában már az akkumulátor gyártása és behozatala során jönnek létre. Aki 2027-ig vár az adatok gyűjtésével, annak van arra a kockázata, hogy az olyan döntő fontosságú információ, mint a pontos celkémia vagy a gyártó tesztergebnisse nem lesz későbbi időpontban könnyen elérhető, főleg akkor, ha az akkumulátorszállító közben megváltozott vagy nem érhető el.
Hogyan történik ez a gyakorlatban
Az beépített akkumulátorral rendelkező termék behozója számára ez a saját szerep meghatározásával kezdődik: az adott cég saját márkájával hozza-e piacra a terméket, vagy olyan terméket forgalmaz, amely máshol már regisztrálva van? Aki terméket saját neve vagy márkájával vezet be az EU-ba, azzal általában a 38. és 44. cikk közötti kötelezettségekkel járó piaci szereplőként lép fel, még ha magát az akkumulátort más fél gyártotta is. A következő lépés az alapul szolgáló akkumulátoradatok bekérése a gyártótól vagy az elem- vagy akkumulátorcsomagszállítótól: kémiai összetétel, kapacitás, nyersanyagok származása, szükség szerinti CO2-lábnyom, valamint a szétszerelésre és újrahasznosításra vonatkozó információ. Ezen eredeti akkumulátorgyártási adatok nélkül az elektronikus datalap nem teljes, így ezt az egyezményt korán, az adásvételi folyamat során, ne csak az előírt dátum előtt kell meghozni. Ezután azt kell eldönteni, hogy az elektronikus datalapot ténylegesen ki állítja össze és helyezi üzemeltetésbe — ez lehet maga a behozó vagy az adott feladatot az ebből eredő adatok alapján végző platform. Az elektronikus datalaphoz egy fizikai QR-adathordozó tartozik az akkumulátoron vagy terméken, hogy az adatok az értékesítés után is konzultálhatóak legyenek.
Ahonnan ez következik: 38–44. cikkek és 77. cikk
Ez az elszámoltathatóság felosztása a (EU) 2023/1542 rendelet 38–44. cikkéből adódik, amely a gyártók, importőrök, meghatalmazott képviselők és forgalmazók kötelezettségeit rögzíti. Ugyanezen rendelet 77. cikke kifejezetten a batteriaútlevélről rendelkezik: milyen információnak kell benne szerepelnie, és amikor kötelezővé válik. Ezek a cikkek együttesen azt határozzák meg, hogy a kötelezettség a kereskedési lánc egy szerepéhez kapcsolódik, és nem a батерия fizikai helyzetéhez a terméken belül.
Aki beépített батериával rendelkező terméket importál vagy saját márkanév alatt értékesít, célszerű már most ellenőriznie, hogy milyen батeriaadatok állnak rendelkezésére a saját beszállítójánál, és amelyek közülük hiányoznak. A Batpas.eu ezt az adatot útlevéllé alakítja és tíz évig hostol, beleértve a QR-adathordozót — de az első lépés, a helyes adatok батeriagyártótól történő gyűjtése annak feladata, aki a terméket a piacra kerülő.
Erre alapul
- (EU) 2023/1542 rendelet, 38–44. cikkek (piaci szereplők kötelezettségei)
- Verordening (EU) 2023/1542, 77. cikk (akkumulátorpasszport)
A verordening az EUR-Lex oldalon található. Állításainkhoz cikkek alapján hivatkozunk; nem szükséges bennünk hinni.
Konkrétan mit kell tennie
Mit várnak Öntől
Egy akkumulátor, amely beépített egy e-bike-ba, egy robogóba vagy egy gépbe, lényegében az akkumulátorról szóló rendeletben megfogalmazott akkumulátor marad. Az akkumulátorának történetét megtöbbenként igénylő kötelezettség nem változik meg azért, mert az akkumulátor nem kerül önálló értékesítésre. Azonban megváltozik az a kérdés, hogy a gyakorlatban ki az első felelős: nem szükségszerűen az e-bike vagy a gép gyártója, és nem szükségszerűen a cella- vagy pakk-szállító sem. A rendelet ezt a piaci szereplők szerepein keresztül rögzíti az (EU) 2023/1542 rendelet 38–44. cikkelyében.
Az akkumulátor "gyártójának" meghatározása
A rendelet a gyártó szerepét arra a félre ruházza, amely az akkumulátort gyártja, vagy amely akkumulátort saját nev vagy márkájára forgalomba hoz — még ha ez az akkumulátor máshonnan beszerzett alkatrészekből áll is össze. A 10–100 fős cég számára, amely e-bike-okat vagy robogókat importál vagy összeszerelez, ez gyakorlatban azt jelenti: ha a végterméket saját márkajó alatt értékesítik, és az akkumulátorcsomag benne rögzített, nem cserélhető alkatrész, az adott akkumulátor gyártójaként számon tartott szerep gyakran ugyanarra az importőrre vagy szerelőre esik — nem a külföldi gyárra, amely csak a cellákat szállítja. Hogy pontosan ki áll itt, a szerződéses és tényleges helyzettől függ; lásd még: vonatkozik-e az akkumulátorjegyzék az én akkumulátoraira? az adott terméken végigvezetett lépéseket.
Annak ellenőrzése, hogy az akkumulátor maga a rendelet hatálya alá tartozik-e
Nem minden beépített akkumulátornak kell történetét megtöbbenként igénylőt kapnia — ez az akkumulátor típusától és teljesítményétől függ. Az e-bike-ba vagy robogóba beépített LMT-akkumulátor más kategóriát jelent, mint egy 2 kWh feletti, gépbe beépített ipari akkumulátor, és a kötelezettségek nem azonos időpontban lépnek életbe minden kategória esetében. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy vállalat először megállapítja, hogy saját terméke mely kategóriába tartozik, mielőtt megkezdi a történetet megtöbbenként igénylő folyamatot. Erről további információ található a mely akkumulátorok tartoznak az akkumulátorrendelet hatálya alá?nél, a mi a könnyû közlekedési eszközhöz szükséges akkumulátor (LMT-akkumulátor)? nél és a nél, amit jelent a 2 kWh-s határ az ipari akkumulátorok esetében?.
Adatok gyűjtése az akkumulátor-szállítótól
Aki a gyártó szerepét betölti, nem szükségszerűen az, akinek már minden műszaki adatát van otthon. Az e-bike-ok importőre általában teljes akkumulátorcsomagot szerez be egy ázsiai vagy az EU-n belül máshol található szállítótól, anélkül, hogy a szállító standard módon biztosítana adatokat az anyagok származásáról, a kémiáról vagy a teljesítményről. Egy középszintű vállalat számára ez azt jelenti, hogy szükséges az utánpótlási szállítóval kötött megállapodások a melyik adatokat szolgáltatnak, milyen formában és milyen gyakoriságban — ez általában a folyamat legtöbb időt igénylő része, inkább mint a történet megtöbbenként igénylő technikai összeállítása maga.
A történet megtöbbenként igénylő összeállítása és az áramkörhöz kötése
Amint a gyártó szerepe megállapítható és az adatok rendelkezésre állnak, a történet megtöbbenként igénylő összeállítandó és egy QR-kódhoz köthető, amely az akkumulátoron vagy annak közelében helyezendő. Beépített akkumulátor esetén az a kérdés merül fel, hogy hol kerülhet a QR-kód gyakorlatban — magán az akkumulátoron nem mindig elérhető anélkül, hogy a terméket meg nem nyitnák, a végterméket befoglaló burkolaton gyakrabban értelmes. Az (EU) 2023/1542 rendelet 77. cikkelye (akkumulátor-rendelet), 77. cikk szabályozza a történet megtöbbenként igénylő és az adathordozó kötelezettségét, anélkül hogy előírná, hogyan oldja meg ezt egy gyártó szervezetileg a saját szerelési folyamatában.
Hol sávul el a gyakorlatban
Egy importőr abból indul ki, hogy az ázsiai cellagyártó majd szabályozza a történet megtöbbenként igénylőt, mivel ő végül is "készíti" az akkumulátort — míg a rendelet a gyártó szerepét ahhoz köti, aki a márkát forgalomba hozza, nem ahhoz, aki fizikailag gyártja.
Egy gépgyártó beépít egy külső szállító által gyártott ipari akkumulátort a gépébe, és csak később fedezi fel, hogy az akkumulátor a 2 kWh-s határ felett van, míg a gép többi része nem tartozik a rendelet hatálya alá — ennek következtében a történet megtöbbenként igénylő folyamat megkezdődik, miután az első gépek már kiszállításra kerültek.
Egy e-bike márka több akkumulátor-szállítóval működik együtt különböző modellekhez, és az adatlapot egyszeri projektként kezeli, nem pedig egy ismétlődő folyamatként szállítónként és modelváltoztatásonként — így új szállító esetén az adatok lekérése mindig nulláról kezdődik.
Egy vállalkozás azt feltételezi, hogy mivel az akkumulátor "mereven beépített és nem cserélhető", nincs szükség külön adatlapra — ez a feltételezés nem mindig helytálló, mert az akkumulátor cserélhetősége nem az a mérték, amelyre a rendelet az adatlap-kötelezettséget alapozza.
Egy importőr akkumulátor-szállítót vált anélkül, hogy az adatlapot frissíttetné, miközben az alapul szolgáló adatok (cellakémia, pochodzás, kapacitás) megváltoztak.
Mit lehet rögzíteni
- Egy termékvonalonkénti áttekintés arról, hogy melyik akkumulátor van benne, melyik szállítótól származik, és milyen kategóriába (LMT, ipari, hordozható) sorolódik az akkumulátor saját értékelés szerint.
- Minden akkumulátor-szállítóval írásban rögzített megállapodás arról, hogy mely adatokat milyen formátumban szolgáltatnak, és aki felelős az adatok frissítéséért, ha a termék megváltozik.
- Egy belső utasítás arról, hogy az vállalkozáson belül ki tölti be az akkumulátor gyártójának szerepét az egyes termékekhez — ez termékvonalonként eltérő lehet, ha több márkával vagy OEM-konstrukcióval dolgoznak.
- A modelváltoztatások és szállítóváltások naplója, így nyomon követhető, hogy melyik adatlap melyik termékverzióhoz tartozik.
- Kétség esetén a saját szerep vagy az alkalmazandó kategória tekintetében: az első lépések, ahogyan azt leírják a vonatkozik-e az akkumulátorjegyzék az én akkumulátoraira?részben, valamint a tágabb kontextus szempontjából mi változik az új batterijenverordening-gel?.
Ez nem jogi tanács. Ez az oldal általános információkat nyújt azokról a szabályozásokról, amelyekről ez a platform szól. Mi nem ismerjük az Ön helyzetét. Az Ön konkrét helyzetével kapcsolatos kételyek esetén konzultáljon egy ügyvéddel vagy a hatáskörrel rendelkező felügyeleti szervvel.
Mesterséges intelligenciával írták a fenti források alapján, 2026-08-22-én egy ember által ellenőrizve. Van valami hiba? Jelezze nekünk — a korrektúrák prioritást kapnak.